© Drogenciklopédia 2011 A ketamin jelentős analgetikus hatással bíró általános anesztetikum. Hatása Disszociatív anesztéziát hoz létre, azaz funkcionálisan szétkapcsolja a thalamo-neocorticalis és a limbikus rendszert. A ketamin analgetikus hatása már szubdisszociatív dózisoknál is jelentkezik és az anesztéziánál tovább tart. Szedatív és hipnotikus hatása kevésbé kifejezett. A gerincvelőben és a perifériás idegekben helyi érzéstelenítő hatású. A ketamin alkalmazása során az izomtónus változatlan marad vagy fokozódhat, ezért a védőreflexek általában nem érintettek. Nem csökken a görcsküszöb. Spontán légzés mellett emelkedhet az intracranialis nyomás, ami megfelelő lélegeztetéssel kivédhető. Mivel a ketamin fokozza a szimpatikus tónust, alkalmazása során emelkedik a vérnyomás és a szívfrekvencia, fokozott koronária áramlás mellett nő a szívizom oxigén igénye. A ketamin negatív inotrop és antiaritmiás hatású (közvetlen szívhatás). A perifériás vascularis rezisztencia az ellentétes hatások következtében nem változik. Ketamin adása után jelentős hiperventilláció figyelhető meg a vérgáz paraméterek lényeges változása nélkül. A ketamin elernyeszti a bronchusizomzatot. Egyedi                                  tulajdonsága a gége- és garatreflexek fokozódása, valamint a nyáltermelés                                  enyhe növekedése. Az összes anesztetikum között a ketaminnak tulajdonítható                                  a legkifejezettebb hallucinogén hatás(a betegek egy része a gyógyszerhatás                                  alatt rémálmokat élhet át), emiatt az ébredés közben nyugtalanság léphet fel.                                  A ketamin mérsékelt hipnotikus hatása valamint a hallucinogén tulajdonságai                                  miatt önálló iv. anesztetikumként nem ajánlható, még rövid műtétekhez is                                  droperidollal vagy benzodiazepinnel szükséges együttadni. Kontraindikált a                                  ketaminhasználat minden olyan esetben, amikor a szimpatikus tónus további fokozása kárt okozhat a betegnek (kezeletlen hipertenzió, pheochromocytoma, hipertireózis, eclampsia, apoplexia, pszichózisok, intracraniális nyomásfokozódás).