© Drogenciklopédia 2011 A metamfetamin (INN: Methamphetamine) (metilamfetamin vagy dezoxiefedrin) pszichostimuláns pszichoaktív gyógyszeranyag. Figyelemhiányos hiperaktivitási szindróma (ADD) és narkolepszia kezelésére indikált. Illegális pszichoaktív szerként, speed tabletták vagy por formájában forgalmazzák. A kristályos formáját pipából szívják. Por formában pedig orrba szippantva, vagy feloldva, intravénásan is használják. A metamfetamin a dopamin és adrenalin visszavételét gátolja a perifériás idegrendszer idegvégződésein, ezáltal szimpatomimetikus hatása van. Mivel ingerli a mezolimbikus jutalmi idegútvonalat, eufóriát és izgalmi állapotot okoz, ami nagy eséllyel függőséghez vezet. A metamfetamin a vér-agy-gáton átjutva az agyba kerül, ahol elindítja a noradrenalin-dopamin-szerotonin jelátviteli kaszkádot. A szer használói kényszeres cselekvéseket végezhetnek, mint például a takarítás, kézmosás vagy tárgyak babrálása (szétszedés-összerakás). Elvonási tünetként túl nagy alvásigény, túlzott étvágy és depressziószerű tünetek, valamint a szer utáni sóvárgás és szorongás jelentkezhetnek. Történelem Az amfetamin-származékok már a 20. század első éveiben felbukkantak, és a harmincas évekre be is kerültek a széles körben használt stimulánsok közé. Használták őket narkolepszia kezelésére. A II. világháborúban amfetamint adagoltak a német tengeralattjárók legénységének, hogy kibírják a nagy megerőltetéssel járó, hosszú és idegtépő tengeri utakat. A szert használják kamionsofőrök, éjszakai műszakban dolgozó munkások, vizsgára készülő diákok. Előfordulási formái, fogyasztása, lebomlása                                           A speed leggyakrabban fehér vagy színezett por alakjában fordul elő.                                           Fogyasztható szájon át, felszippantható az orrba, elszívható és                                           intravénásan is beadható. A szer kb. 4–6 órán keresztül tartózkodik a                                           vérben. Egy órával az elfogyasztás után már megjelenik a vizeletben, és                                           nyomai további egy héten keresztül kimutathatók. A szer mintegy fele                                           változatlanul kerül a vizeletbe, így akár ki is vonható belőle újrahasznosítás céljából (volt már rá példa). Fiziológiai hatások A drog hatása felszippantás esetén pár másodperctől néhány percig terjedő idő alatt jelentkezik, a pontos időtartam függ mind a dózistól, mind a használó drogra való érzékenységétől. A hatás teljes időtartama szintén dózisfüggő, átlagosan 4–8 óra. A szer olyan reakciókat vált ki, mintha hirtelen stressz érte volna az egyént, csak ez a stressz nem múlik el olyan hamar. A leggyakrabban megfigyelhető központi idegrendszeri tünetek: hiperérzékenység, nagyfokú nyugtalanság, álmatlanság, fogcsikorgatás, folyamatos, gyors beszéd, a pupillák kitágulása. Az asszociációs készség fokozódik, a diszkrimináció romlik. Perifériásan gyakori a gyors szívverés, verejtékezés, szédülés. A speed beszűkíti a vérereket, ezáltal emelkedhet a vérnyomás, lassulhat az emésztés, kiszáradhat a száj, illetve általános dehidratáció léphet fel. A drog elnyomja az étvágyat, ezért sokáig közkedvelt volt mint fogyókúrás szer. Gyakori speed-fogyasztókon általában megfigyelhető a testsúly csökkenése. A hatás elmúlása után gyakori a fáradtság, a levertség és a depresszió. A speed nem mulasztja el a fáradtságot, csak későbbre tolja ki a pihenés idejét. Egyes használók szerint a szer fokozza a szexuális aktivitást, és rendkívüli mértékben megnyújtja az aktus időtartamát. Pszichés hatások Kisebb dózisok rendszerint euforikus érzéseket váltanak ki, emellett megfigyelhető az éberség, a tettrekészség növekedése, a környezeti ingerekre való nagyobb érzékenység, az előzetes unalom vagy fáradtság elenyészése, a jó hangulat. Hosszan tartó (több napos) speedezés esetén gyakoribbak a negatív reakciók: félelem, paranoid gondolatok, nyugtalanság, ingerültség, irracionális viselkedés, torzult látás, remegés, rosszullét, fejfájás, koncentrációs zavarok, szédülés, erős szívdobogás, szorongás, mellkasi fájdalmak, hidegrázás, székrekedés vagy más emésztési zavarok. Nagyobb dózisok pszichotikus reakciókat is kiválthatnak. A speed nem befolyásolja számottevően a mentális képességeket, sőt, egyszerű feladatoknál növelheti a végrehajtás hatékonyságát. Ha a szervezet kifárad a túlerőltetéstől (például több napos speedezést követően), akkor már jelentkezhetnek az alváshiányból fakadó mentális zavarok, például hallási és vizuális hallucinációk vagy az emlékezés és az ítélőképesség zavarai. Hosszú távú hatások A drog hosszú távú fogyasztása gyakran okoz észrevehető változásokat a droghasználó személyiségében (maguk a drogfogyasztók ritkán veszik ezt észre). Az életvitel megváltozásának kísérőjelenségei mellett megnövekedhet a használó agresszivitásra való hajlama, ingerlékenyebbé válhat, érzelmileg elszegényedhet. Tolerancia, függőség A speeddel szemben gyorsan kiépül a tolerancia, egyre több kell a szerből ugyanazon hatás eléréséhez. Szélsőséges speedfogyasztók naponta akár több ezer milligrammot is elviselnek (vénásan). Fizikai függőség nem alakul ki, ezzel szemben magas az igen erős pszichikai függőség kialakulásának az esélye. Ha a használót az élet nehéz problémák, megoldandó, határidős feladatok elé állítja, nagyon könnyen megfordulhat a fejében a gondolat: „mennyivel könnyebb lenne egy kis speeddel” (és a gondolatot gyakran tett követi). A folyamatos "pörgéshez" könnyen hozzá lehet szokni, előfordulhat, hogy a használó előbb-utóbb úgy érzi, speed nélkül már nem is képes kielégítően funkcionálni.                                    Ha idült speed-fogyasztóktól megvonják a szert, ólmos fáradtság, levertség,                                    depresszió, kimerültség lesz úrrá rajtuk, farkaséhség, szívpanaszok, esetleges                                    bélgörcsök, letargia, érzelmi lehangoltság kíséretében. Ezek a tünetek – bár                                    súlyosságban meg sem közelítik a valódi fizikai függőséget okozó szerek                                    (például az alkohol, a heroin) elvonásánál tapasztalható reakciókat –                                    értékelhetők elvonási tünetekként is.